Nos tehát Sango, a szellemirtó-lány és
Miroku, a perverz szerzetes:

Sango és Miroku kapcsolata igen bonyolult. Nehéz megmondani, hogy mikor jön el az a pillanat, mikor saját maguk is rájönnek arra, hogy a másik nem közömbös a számukra.
 

	Az első ”lépést” természetesen Miroku teszi meg, méghozzá azzal, hogy az első adandó alkalommal megfogdossa Sango lábát, amit persze Sango nem vesz jó néven.
	A következő említésre méltó esemény az, amikor Sango szóvá teszi, hogy még tőle nem is kérdezte meg Miroku, hogy kihordja-e a gyerekét. Miroku, persze azonnal pótolja az elmulasztott dolgot, ám egyenlőre még elutasítják.
	Viszont nem sokkal ez után, amikor Miroku egy régi ”ismerősét” próbálja meg lebeszélni a velük utazásról Sango hangjában Inuyasha fedez fel egy kis féltékenységet, amit csak nyomatékosít Sango reakciója.
	A következő esemény akkor történik, amikor egy férfiakat elcsábító szellemet indul Miroku elűzni, de Sango nem meri egyedül hagyni így vele megy, hogy segítsen neki. Ám a szellemmel Miroku valószínűleg Sango segítsége nélkül is elbánt volna. Ezt Sango is észrevette és fölöslegesnek érezte, hogy segített. Ekkor Miroku meggyőzi Sangot, hogy igenis szüksége volt rá és, örül annak, hogy aggódott érte és, hogy ez nagyon sokat jelent számára. Itt Sango persze teljesen elpirul és gyorsan el is fordul Mirokutól.
	DE itt hibázott! Miroku MEGRAGADTA az adódó lehetőséget és jól megfogdosta Sango-t… nem kellett sokat várni és már csattant is a pofon!
	A 78. részben egy király kéri meg Sango kezét. Miroku próbálja leplezni érzelmeit, Kagome ekkor érzi azt, hogy eljött az ő pillanata, és már képzeletben Sango és Miroku esküvőjét tervezi. El is mondja Mirokunak, hogy nem hagyhatja annyiban, hogy Sango megházasodik, de a szerzetes csak hárít, és úgy tesz, mintha nem érdekelné. Később viszont, mikor meglátja Sangot a királlyal sétálni, nagyon szomorúnak látszik… Eközben Sango csak arra tud gondolni, hogy hogyan mondja meg a királynak, hogy nem akar hozzámenni, anélkül, hogy megbántaná.
	Miroku hallja, ahogyan a király szerelmet vall, és ahogy ezt Sango megköszöni, és azt mondja nagyon boldog. Ekkor Miroku már nem akarja tovább kihallgatni a beszélgetést, és azzal a tudattal megy el, hogy Sango valaki máshoz fog hozzámenni. Sango ezután utasítja vissza a király ajánlatát, és mindezt azzal indokolja, hogy rengeteget kell még harcolnia, és folytatni kell még az útját. Az éjszaka Sango találkozik a szerzetessel, aki csak annyit mond neki, hogy légy boldog. Ez láthatóan nagyon fáj Sangonak.
	Így mikor egy szörny érkezik a palotához, Sango minden belső dühöt, feszültséget kiadva elsöprő győzelmet arat felette. De kiderül, hogy a szörny egy szellem, vagyis egyszerű támadásokkal nem lehet legyőzni. Hátulról akar Sango-n bosszút állni, de Miroku saját testi épségét kockáztatva megmenti a lányt. Másnap mindannyian folytatják útjukat az esős időben. Kagoménál éppen van egy rózsaszín esernyő, amit Sangonak ad, aki Mirokuval osztja meg azt. A szerzetes végre egy kicsit megnyílik és elmondja Sangonak, hogy nagyon boldog, hogy velük maradt és hogy folytatja az utazást. De talán túlságosan is megnyílik, mert egy sor perverzkedés után csak pofon járhat…
	Ezután fokozatosan elmélyül a kapcsolatuk, bár vannak mélypontok, főleg amikor Miroku nem tud uralkodni magán, illetve mikor előkerülnek Miroku régi ”ismerősei”. Ilyenkor néhány pofon, ütés a Hiraikotsuval vagy csak egy pillantás előbb-utóbb eléri a kellő hatást!! De itt had ne lőjem le a poént… Aki tudja, inkább nézze meg!!!!